Tiszteletbeli elnök: Boross Imre
Elnök: Balog János
Alelnök: Förgeteg Szilveszter
Alelnök-titkár: Sándor István Tamás

A testület tagjai

Bohus Mátyás
Bölcs István
Fejtő Ferenc
Földes Anna
Győrffy Miklós
Halász Péter
Hegyi Imre
Heresznyei Tibor
Kende Péter
Kiss Sándor István
Kovalik Márta
Markovits László
Mester Ákos
Méray Tibor
Pálkövi Gyula
Szegedi Miklós
Szolcsányi Ferenc
Tóbiás Áron
Tóth Andor
Tóth Gábor dr.
Vad Dezső
Vattai Miklós

Posztumusz

Folly Gábor
Gáli József
Gedényi Mihály
Geleji Dezső
Gimes Miklós
Haraszti Sándor
Kellner Jenő
Kemény András
Király Géza
Losonczi Géza
Nagy Imre
Saly Géza
Schannen Béla

Elhunytak

Balabán Péter
Barabás Tamás
Baráth László
B. Domokos Béla
Bozóky Éva
Burián Béla
Csatár Imre
Deli István Pál
Dessewffy Gyula
Dick György
Erdődy János
Faludy György
Fekete Sándor
Fonyó János
Földes László Péter
Futó Dezső
Gál Ferenc
Gink Károly
Gömöri Endre
Gyalog Rozi
Haraszthy Elemér
Hódy Imre
Jakabfi István
Kecskési Tollas Tibor
Kelenváry János László
Körössényi János
Lázs Sándor
Lőcsei Pál
László István Péter
Molnár Aurél
Molnár Miklós
Nagyrévi-Neppel György
Obersovszky Gyula
Oroszlán Imre
Pális Pál
Pietsch Lajos
Sturmann Béla
Szakács Albert
Szunyogh János
Tardos Tibor
Tóth Géza
Tóth Kornél
Vásárhelyi Miklós
Vészi János
Vincze Lajosné Udvary Gyöngyvér
Záhonyi Tivadar
Vésziné Nagy A. Erzsébet

A leendő fehér asztalhoz
(Gömöri Endre, Lőcsei Pál, Gyalog Rozi emlékére)

Egy kis csapat, amelyet „örökös” jelzővel illetnek. Ez bizony félrevezetés. És nem csekély önámítás! De nincs mit tenni. Újra és újra számot kell adnunk az eltávozott társakról és fogyatkozó társulatunk állapotáról.

Egy éve, hogy Gömöri Bandi bizakodó kijelentését idéztem e helyen. Ő sincs többé. Szövetségünk tiszteletbeli elnöke volt, méltán, és egy ideje szűkebb körünknek is tagja, bár nem tudta már elhagyni az otthonát. A kerekes székét is alig. De minden lehetséges alkalommal megkérdezte – mert érdekelte, foglalkoztatta –, mi újság a MÚOSZ-ban?

Bandikám, megvagyunk – üzenem ezúttal is, bizakodóbban, mint valaha. Ám új, szokatlan viszonyunkban zavar a nyilvánosság, és nem tudok többet mondani. Meg lehet érteni: a barátom volt, több mint ötven éven át. Határozott elképzelésű, széles látókörű, roppant tehetséges pályatársunk. Aki, elég talán annyi, soha nem tagadta meg 56-ot, a Szabad Kossuth Rádiót, amelynek élharcosa volt, és kellő szkepszissel kezelte a „létező szocializmust”. Miközben lankadatlanul diktálta, utóbb laptopjába kalapálta briliánsan elemző, felvilágosító cikkeit. Mindvégig – a kerekes székből is.

Hiányoznak a példaképek?
Hát igen. Mert elment Lőcsei Pali is, a testület egyik alapítója. A meg nem alkuvó, szikár jellem. Hosszan betegeskedett, de mindig rendelkezésre kész, közel álltak hozzá az „örökös tagok”. Pedig sejthette, hogy nincs sok ideje hátra, miközben váltig úgy gondolta ─ és ez elég szokatlan napjainkban ─, hogy van még valami fontos feladata a világban. Éppen ő, aki már réges-rég, ritka bátorsággal abszolválta a legfontosabbakat.
És itt volt még velünk nemrég, sohasem maradt távol, Rozika, a Gyalog Rozi. A legnyomorúbb napszámos sorból lett, valahai rádiós lyány, egy eltévedt kor ritka telitalálata, aki már elesetten, körünkben vélte megtalálni akár a lehetetlent, amiért ─ az ő esetében ez szent igaz ─ véges-végig küzdött. Hiába mondtuk, magyaráztuk: már nem „időszerű”… Nem érdekelte. Az igazsága annál jobban. Amiben, lássuk be, mindig volt valami.

Hát így fogyatkozunk. Mindazonáltal megvagyunk, élünk. Ami a MÚOSZ-t illeti, minden bizonnyal jobb napok elé nézünk. Ha majd az új székház elkészül, a kávézójában, kocsmájában ─ ahogy tetszik ─, helyet kap reménybeli „asztaltársaságunk”. Ezzel igyekszem vigasztalódni, ebben bizakodom. Hogy lehet még ezt-azt tennünk a szakmában és – a szakmáért. Amely ─ sokunk gondja ez ─, nem mutat valami jó képet. És erről beszélgetni kell. Véleményt cserélni, ha másként nem megy, vitatkozni, veszekedni. Ez a dolgunk, nem a „kiöregedettek” siráma.
Egyébként is, nem lehet eléggé hangoztatni, hogy hiába változott meg, akár mérhetetlenül, a szakma, hiába váltott teljességgel technológiát és növelte már-már beláthatatlanná a nyilvánosságot, a lényege változatlan! Az a bizonyos „tartalom” ─ amelyről annyi szó esik manapság ─, szolgáltassa bárki, bármi, változatlanul a fejben születik. Feje válogatja persze, hogy aztán milyen. Hát ezzel, szó se róla, sok bajunk van. Ám a hiba nem a készülékben, hanem a fejedben van, tisztelt kolléga! A fejünkben, ha így jobban hangzik.

Egyszóval, vagyunk. És véleményünk is akad, legföljebb néhány utcával odább, új helyen fogad majd bennünket egy barátságos fehér asztal. Kivárjuk. A viszontlátásra, barátaim.

Balog János, az Örökös Tagok Testületének elnöke

Megjelent a MÚOSZ Évkönyv 2008 című kiadványban.