Az eljáró tanács (elnök Kiss G. Péter, tagok Bódi Ágnes és Gara Péter), megtárgyalta a beadványt, és megállapította, hogy a Zuglói Lapok szerkesztősége, illetve főszerkesztője nem követett el etikai vétséget.

A becsatolt iratok és a tárgyaláson elhangzottak alapján megállapították, hogy Deák András főszerkesztő – szerkesztői hatáskörében, a panaszolt esetekben – nem lépte túl azokat a normákat, amelyeket megenged a szerkesztői szabadság, valamint a közlési mérlegelhetőség. Az újságrészletek megerősítették, hogy a szerkesztőség több esetben valóban eltávolította a polgármestert a képekről, továbbá kihagyott olyan cikket a lapból, amit nem tartott odavalónak.

Kormánypárti többség, ellenzéki polgármester

A főszerkesztő az eljáró tanács elé tárta, hogy az önkormányzat tulajdonában álló „Zuglói lapok” című újság auditálási számai, a lap olvasottsági indexei jelentősek, ezért kiemelt kommunikációs helyzetben van, de az eredményességre árnyékot vet az a tény, hogy politikai szempontok játszanak szerepet a megítélésében. Az önkormányzatban egyértelmű a szocialista szavazati többség, míg a polgármester a polgári oldal útján nyerte el mandátumát, ezért „kisebbségből” látja el tisztét, amely eleve feltételezi egy nehezebb „kormányozhatóság” szindrómáját.

Abban az esetben, amikor a tulajdonos a tájékoztatási kötelezettségét „az újságon” keresztül teljesíti, de az anyagiakon és az újságírói egzisztencián keresztül politikai elvárásokat fogalmaz meg, meglehetősen nehéz helyzetbe – adott esetekben kényszerpályára – hozza a szerkesztő munkáját. Ilyenkor, amikor „árgus szemek” figyelik a szerkesztőség tevékenységét, különös figyelemmel kell lenni a politikai egyensúly megvalósítására, mert a középső út lehet még járható.

Ház legyen a képen, ne politikus!

A polgármester eltávolítása a fényképekről olyan esetekben fordult elő, amikor egy lapszámon belül akár többször is – például a lakosság szempontjából szavazatokat is hozó beruházások átadásán jelent meg a kerület első embere –, de az avatási kép nem indokolta közvetlenül jelenlétét. Ezért az etikai bizottság a módszert nem találta képhamisításnak.

Az már inkább szakmai kérdés, hogy az ilyen esetekben miért a protokoll jellegű képet közli a szerkesztőség, és miért nem a beruházás ábrázolását választja illusztrációként? Ezzel nyilván elkerülhetőek lennének az olyan jellegű viták, hogy az átadás pil-lanatában kik szerepelnek a képeken, és annak milyen politika hozadéka van az olvasók, mint szavazópolgárok szemében. Abban az esetben, amikor egy lapszámon belül jelenne meg több ilyen kép, az nyilvánvalóan a polgármester személyét hangsúlyozná túl, függetlenül a „kettős préstől”.

A panasz másik fele szerint a szerkesztőség nem közölt le egy olyan cikket, amelyet egy önkormányzati képviselő írt, arra való hivatkozással, hogy a cikk konkrét vádaskodásokat tartalmaz.

Helyi témák, patikamérlegen

Egy-egy ügy esetében – kiváltképpen, ha az a politikai csatározások színterévé tenné az újságot – nincs közlési kényszer, tekintettel arra, hogy az elvonná a figyelmet a kerület valódi gondjairól. Fokozottabb „patikamérleg effektust” idézne elő a szerkesztőség munkájában, és erősítené a szerkesztőség frusztrációját, arról nem is beszélve, hogy kígyózóvá tenné az ügyet, ami eleve – az olvasói szempontokat is figyelembe véve – vállalhatatlan.

Az etikai bizottság rámutatott arra is, hogy az eset sajnálatos módon, nem egyediként jelenik meg az önkormányzati újságírásban. Azon helyzetben, amikor a szerkesztőség és az újságírók is egyfajta „kettős prés” közé kerülnek, megnehezül a napi munkavégzés, elvonják figyelmüket a tájékoztatás igazi szempontjai felől. Ezért mindkét félnek – a politikai szempontok érvényesítésekor – ajánlatos önmérsékletet tartani, és hagyni, hogy a sajtóban az újságírók és szerkesztők lelkiismeretük szerint tegyék dolgukat, és vállalhatónak is tartsák kötelezettségüket. Az etikai bizottság minden esetben aggályosnak tartja a közszolgálatiság látszatába burkolt, közpénzeken történő politikai haszonszerzést.

A képszerkesztés szabadsága

Az etikai bizottság nem állapított meg a panaszolt esetekben etikai vétséget, mert azt csak a megjelent anyaggal, vagy újságírói magatartással lehet elkövetni az etikai kódex szerint. A kifogásolt szerkesztői módszerek alkalmazása, az olvasók érdekét szolgálta, amelynek szem előtt tartása az újságíró mindenek feletti kötelezettsége. Az etikai bizottság álláspontja szerint a szerkesztői szabadság tárgykörébe tartozik, hogy egy képet, illusztrációt milyen formában közöl, és ebbe a döntésbe senkinek nincs joga beleszólni.

Politikai szempontok érvényesítése is megvalósulhat egy újságban – a tulajdonos, vagy a politikai többség akarata szerint –, de azt deklarálni kell a lap megfelelő helyén, vagy impresszumában. Ilyenkor tiszta a kép az olvasó és a szerkesztőség számára, egyaránt.