Rendhagyó, ne fukarkodjunk az értékeléssel, hiánypótló könyvet, pardon, útikönyvet vehet kezébe az olvasó. A szerző szerint is „majdnem minden, meg egy kicsivel több” van benne, amely, természetesen elsősorban nem a gyulaiaknak szól. Azért is rendhagyó tartalmát illetően a Gyula-könyv, mert a színes (szakmai terminológia szerint „szenny”-) borítón látható 16 fotóból készült montázs kellő olvasási „étvágyat” ébreszt a város iránt érdeklődő emberben. Magában a könyvben egy fia fotó nem sok, de annyit sem találhatunk (igaz is, az útikönyvek nagy átka, hogy a bélyegnagyságú képek igazából nem adják vissza a rögzített tárgyak-tájak szépségét, részletességét – „csak” rögzítődnek, hogy ott van). Az sem elhanyagolható szerkesztői szempont, hogy több hely jut a fontos szövegeknek. Viszont a 12 főfejezet címhez utaló szép Kohán György-grafikák díszítik, illusztrálják, hangulatilag picit „orientálják” a kutakodó olvasót.

Gyula és a gyulaiak – szubjektív objektív

Bevezető gyanánt a szerző, Árpási Zoltán nem csak önmagának, de elsősorban az olvasónak teszi föl a szakmai kérdést: „Mi akar ez lenni?”. Bevallottan útikönyv is, útikalauz is, kislexikon is, meg nem is. „Egy könyv, amely megpróbálja megmutatni mindazt, ami egy város múltjában és jelenében előforduló események, évszámok, nevek, épületek és emléktáblák mögött meghúzódik. Sok tekintetben szubjektív írás, amely kísérletet tesz arra, hogy a város lelkét is az olvasó elé tárja, s megértesse, Gyula és a gyulaiak mitől másak mint a többi város és azok lakói.” A könyv nem titkolt szándéka, hogy a várost kedvező színben tüntesse fel, de mint az újságíró szerző, több helyütt kategorikusan fogalmaz, illetve néhol „fecsegéssel” erősít lényegtelen dolgokat.

Amennyit épp tudni kell Gyuláról – a honfoglalástól a napjainkban lezajlott rendszerváltásig rövid áttekintést kap az olvasó a várostörténelem „zegzugos” időszakáról. A Gyulaiságról szóló fejezet a város híréről, a helytállásokról (küzdelem, újratelepülés, tűzvész, árvizek, Trianon, a megyeszékhely elvesztése), a türelemről, mely vallási és politikai tárgyú. A nagyságok alcím alatt, természetesen Gyulára és a gyulaiakra ható jeles személyiségek, „tetteik” sorjázása olvasható. Az utcanevekkel kapcsolatban megtudhatjuk, hogy ma Gyulán 350 utca van, és hogy régen az utca jellegéről, helyéről, az abban működő kocsmáról, vagy az ott élő család nevéről, mesterségről, állatról, növényről, vásári árushelyről, illetve egyéb okból keletkezett utcaneveket adtak. A város címerének története is több érdekességet tartogat. Megtudhatjuk azt is, hogy az 1990-es évektől valóságos fesztiválvárossá avanzsált. Pedig, például az alkohol dicsőítése kapcsán már 1525-ben ser-, 1731-ben pálinkafőzde is működött Gyulán. Az egyik fő nevezetessége a városnak a gyulai kolbász, immáron több mint száz éve „gyártja” a kulináris élvezetek „hajhászói” dicséretére is… A gyulai kolbászkészítés receptjét és egyéb csínját-bínját megemlíti a szerző. Az egy és más meghatározás alatt a város településfejlesztésével kapcsolatban az infrastrukturális technikatörténetéről olvasván földrajzi és szellemi központúságáról kapunk tájékoztatást.

Négy fő sétaútvonal és amit még érdemes megnézni

Séták Gyulán című fejezet a legvaskosabb (több mint 100 oldalnyi) része a könyvnek. A jegyzetelő típusú olvasóknak kedvez az az okos tipográfiai megoldás, hogy a szélesebbre hagyott margókat beléniázták, a rövid megjegyzéseknek helyet hagyva. Bevezetőül megtudhatjuk, hogy mely az a hét hely amely kihagyhatatlan (vár, várfürdő az Erkel-fával, Százéves cukrászda, Erkel-emlékház, Kohán-képtár, Ladics-ház, Kossuth tér a Szentháromság kápolnával); illetve (szintén 7) megtekintésre érdemes hely (Petőfi,Erkel tér, belvárosi plébániatemplom, görögkeleti, református templom, Csigakert, Almássy-kastély, piac); valamint az a 7 hely (Béke sugárút, Józsefvárosi templom, Közvágóhíd a húsipar-történeti kiállítással, Kálvária, Ferences romkert, Szanazug, Városerdő), amire érdemes időt szakítania a vándornak. A séták bevezetéséül ránézeti rajzok, illetve az ott számokkal feltüntetett látnivalókkal segítik az olvasót. Ha elhagynánk a várost – gondolt a szerző a kisrégió iránt érdeklődőkre is: Békéscsaba, Doboz, Szabadkígyós, Vésztő, Gyomaendrőd, Szarvas és Arad települések látnivalóit sorjázza röviden a Gyula-könyv.

Ami elmúlt: kaszinó, Abdula cukrász, bordélyház, fürdő, színház, vendéglő

Történeti, történelmi múltjában is „bóklászhatunk” szellemileg Gyula jellemzően érdekes és különleges eseménysoraiban. Ami elmúlt… fejezetben Abdula albániai török cukrászról regél egy szakasz – leginkább a sírjába vitt főzött fagylaltjának receptjét fájlalva. Az 1800-as évek elején 21 híd volt Gyulán, mára 7 maradt mutatóban. A Békésmegyei Kaszinóról annyit, hogy nem a „klasszikus” műintézmény volt, hanem elsősorban a kultúra központjaként működtették a gyulaiak. Mint minden rendes városban akkoriban bordélyház is működött… (A város képviselő-testülete, többek között, rendeletben szabályozta, hogy háromnál kevesebb, hatnál több kéjnő nem lehet a létesítményben.) Továbbá e blokkban a csordás-fürdőhelyről, az Erkel-színkörről, a Gyuri bácsi vendéglőjéről, kávéházakról, kocsmákról és fogadókról tudunk meg sok mindent – múlt időben. De a Kék macska kávéház, a kisvasút, a konflisok, a koporsós fürdő (hordozható gőzfürdő), a korcsolyapavilon, a költő lakásai (Simonyi Imre egyszemélyes fegyenctelepe), a laktanyák, a Lenin-gödör, a malmok, a Süvegcukor Boltmúzeum, a száműzött szobrok, a tűsgát, az üzemek és vásárok fölemlítése a patriotizmus elkötelezett hívét dicséri.

Egy valamirevaló turisztikai beállítottságú ember általában „kikupálódik” egy-egy terület földerítése előtt. A Gyula-könyv ebben is segít, hiszen a Bennfentesképző fejezetben a leutazás praktikus módszertanát taglalja (minden más közlekedési eszközzel, de autóbusszal megfontolandó…), majd a helyi közlekedést veszi górcső alá a szerző. Könyvekről, régiségekről, festményekről, színházról, moziról, vásárlásról szintén kellő eligazítást kaphatunk. Autósoknak, kerékpárosoknak, fürdőzőknek, szálláskeresőknek ugyancsak hasznos támpontokat ad a könyv. Gyula vagy Békéscsaba dilemma eloszlatását kaphatjuk, az egészségügyi ellátás sem maradhat ki a sorból, valamint alapkönyvek (-művek) Gyuláról, a tájékozódásról, a városrészekről ad kellő áttekintést ez a fejezet.

Bennfentesképző és mielőtt a nyakunkba vesszük Gyulát…

Természetesen a Helyek, jó helyek alatt a szállodák éttermeiről, éttermekről, vendéglőkről, hamburgerbárról és pizzériákról, kávéházakról, cukrászdákról, valamint a békéscsabai éttermekről szolgálják a gasztronómia iránt elkötelezett vendégeket. Ha nyakunkba vesszük a várost című blokk egy igazi városkalauz, az utcákban lelhető létesítményekről, emlékhelyekről, intézetekről, házakról mesél-regél a szerző.

Az Iniciálé-Lap Bt. kiadásában megjelent B/5-ös méretű, népszerű tudományos-irodalmi, olvasmányos nyelvezettel megírt, 228 oldalas Gyula-könyv további információs gazdagságát jelzi, hogy a Ki kicsoda a könyvben? című részben Abdul Vehap Alitól Ybl Miklósig több mint 450 névre hivatkozik a szerző. Az alkotó kutatómunkájának sikerességét, elkötelezettségét az is jól bizonyítja, hogy az irodalomjegyzékben 98 forrást tüntet föl. Manapság már ez önmagában is elismerésre méltó teljesítmény. A többi fejezet „csak” ráadás, az érdeklődő olvasó gyönyörűségére.

Mi akar ez a könyv lenni?! Új műfajt létrehozó alkotás a javából ez a Gyula-könyv. Mire is asszociálunk, ha Gyula városára gondolunk? A vizek városára, a kolbászra, a várra, a várjátékokra, a volt megyeközpontra, a termálfürdőre, a Viharsarok szép, csendes szigetére, a mostanság fejlődő turisztikai központjára. Igazi „útikönyv” – világcsavargóknak.