Igaz a csodálkozást már a vasútállomástól kezdhettük, pontosabban akkor, amikor rátértünk a gyalogos övezetté alakított Széchenyi utcára. A macskaköves úttesten – nem a tűsarkú cipőknek készült! – a zászlórudak mellett, amelyek kapuként üdvözlik a látogatót és a szépülő portálok között sétálva szinte egy új Vác bontakozott ki a szemünk előtt. A délelőtti ragyogó napsütésben csillogtak a Fő tér korlátjainak sárgaréz gömbjei, a szökőkútnál már ott ültek a babakocsis mamák, és a kisgyerekek már próbálták összevizezni magukat.


Szóban, képben és képletben – a vendégváró város, Vác

Szinte világított – nomen est omen – a „fehérek” temploma, és a színes homlokzatok feledtették, hogy itt-ott azért pereg a vakolat. A városházára igyekeztünk egy tucatnyian a MÚOSZ Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztály tagjai közül, hogy meghallgassuk – és meglássuk – mit hozott a Széchenyi Terv a város turizmusának. A Városháza dísztermébe is éles fénnyel sütött be a tavaszi nap, kissé elhomályosítva a dobogó mögötti, szinte az egész falat beborító, Vácra hívogató képet.

Fördős Attila polgármester köszöntőjében először hallhattuk az új váci szlogent: „Szeretettel vár Vác!”, majd Pető Tibor kétszeres világbajnok evezős, a város alpolgármestere szólt néhány szót a fenntartható turizmusról, és természetesen arról, hogy a vízi turizmus lehet az egyik váci vonzerő.

„A város nem a puszta együttélés kedvéért alapíttatott, hanem az emberhez méltó élet céljából” – olvashattuk az arisztotelészi idézetet Philipp Frigyes főépítész előadásának első diáján. Már ez a bevezető is sejttette, hogy különös „utazásra” indulunk a városban, és nem csalódtunk. Értő és szerető szavak és képek hoztak hozzánk egyre közelebb egy olyan urbánus környezetet, amelyik az országos és helyi védettségű műemlékeket tekintve a 8. helyen áll az országban. Az előadó szellemes képletben foglalta össze Vác turisztikai vonzerejét:

∑(V1-3 + Á1-3 + C1-3) = VÁC,

ahol V1 a két király, aki a püspökséget, és aki a várost alapította: Szent István és I. Géza.

V2 a várost reneszánsz stílusban felvirágoztató nagy püspök: Báthori Miklós.

V3 a török utáni idők négy barokk püspöke, akiknek a mai városképet köszönhetjük:
az Althannok – Mihály Frigyes, Mihály Károly, illetve Eszterházy Károly és
Migazzi Kristóf.

Á1 a ma is meglévő háromtengelyű városkép: a vár, a magyar város és a német város. Á2 a műemlék épületekkel szegélyezett utcák „drótjára” gyöngysorként egymásba
fűződő terek.

Á3 a folyó felé forduló homlokzatoknak köszönhetően a város fantasztikus sziluettje a
Duna felől.

A „C”-k három kiemelt, országos jelentőségű műemléket jelentenek:
C1 a Kőkaput, C2 a dómot és C3 a kőszentes hidat.

A város programkínálata: bőséges, színes és választékos

Papp Ildikó, a Váci TDM Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója a programokról mesélt, kiemelve az új Családi napok rendezvénysorozatot. Mészáros Balázs igazgató szerint a családbarát Vác jegyében született meg a Váci Értéktár új, öntöttvas tárgyakat bemutató állandó kiállítása is, de múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, és családi napokkal is várják a kisebb és nagyobb gyerekeket. Az idén tervezett időszaki kiállítások közül biztos sikerre számíthat a „Heckenast Gusztáv – egy innovatív vállalkozó portréja” című. tárlattal. Pálos Frigyes tisztelendő úr az Egyházi Gyűjtemény kapcsán a váci történelemben kalandozott. Berki Zoltán pedig a tőle megszokott felkészültséggel mesélt a Börzsönyről és a kisvasutakról, kiemelve azt, hogy aki Vácra látogat, az egyúttal a Börzsöny kapujába érkezik.

A tájékoztatókat két zenés összeállítás „fűszerezte”, a Sajdik gyűjteményről és egy városi sétáról.

Értéktár, mosolytár, borgyűjteménytár, tárlat-„tár”

A „virtuális séta” után használhattuk is a lábainkat, először az Értéktárba, majd a mellette álló Egyházi Gyűjteménybe látogatva. Igazi csemege várt bennünket, amikor – keresztülsétálva a Fő téren. bekukkantottunk az egykori Curia épületében berendezett Mosolytárba:

„...ahol a dolgok nem olyanok, amilyenek, hanem olyanok, amilyenek lehetnének.” A középkori eredetű ház pincéjében lévő borgyűjteményt és gazdáit, Vig Gyulát és feleségét sokan ismertük, és ezúttal – sajnos – ki is hagytuk. Bor helyett azonban szinte „ittuk” Papp László lelkes szavait a Mosolytár Sajdik képeiről és magáról a művészről. Nehezen akaródzott otthagyni a kedves, színes, girbe-gurba utcaképeket, a humoros arcmásokat és természetesen Gombóc Artúrt, aki mint tudjuk, mindenféle csokoládét szívesen bekap, talán ezért is nyílt a kiállítással szemben egy csokoládézó.

Családostól vonattal a vonzerő Vácra – röpke 30 perc

Miután nehezen, de elszakadtunk a Sajdik képektől, Papp László átkísért bennünket Vác új múzeumába, a Modern Művészeti Gyűjteménybe. A Hinz-házban, ahol eddig a Hinz gyűjtemény egy részét és a Tragor Ignác Múzeum helytörténeti kiállítását láthattuk, ma Papp László hatalmas magángyűjteményének köszönhetően megelevenedik a falakon a XX. század második felének modern magyar művészete. Többek között Szabó Vladimir fantasztikus grafikái, Scholz Erik színes, figurális festményei, Józsa János debreceni alakjai, Tóth Ernő groteszk kisplasztikái töltik meg a termeket – szó szerint – a pincétől a padlásig. De akad itt olyan különlegesség is, ami biztosan nem található máshol: a biatorbágyi robbantó, Matuska Szilveszter festményei, amelyek egy váci fegyőrtől kerültek a gyűjtő tulajdonába.

Ne higgyük tehát, hogy ha egyszer láttuk már Vácot, akkor mindent láttunk! Ez a város mindig tud valami újat mutatni, irány tehát a vasútállomás, hiszen Budapestről vonattal röpke fél óra alatt ott lehetünk – ha lehet családostul – és élvezhetjük a felénk áramló vendégszeretetet.