Miért mond ellent a jogállam követelményeinek az új médiaszabályozás, és mit tehetnének az újságírók saját magukért? Erről beszélgettünk a MÚOSZ Budapest Szakosztályának rendezvényén Majtényi Lászlóval, az ORTT volt elnökével, az Eötvös Károly Intézet vezetőjével hétfőn este a Sajtóház Gimes Miklós-termében.
A médiatörvénynek az előző kormányzat idejére visszanyúló előzményeit idézte fel Majtényi László, amikor elmondta, hogy az ORTT elnökeként a törvény tervezetét egy ismerősétől kapta meg, és ez már minősíti is az eljárást, egyúttal előrevetítette a mai helyzetet: a nyilvánosságról szóló törvény a nyilvánosság teljes kizárásával készül.
(A 2008 őszén beterjesztett, majd később visszavont törvényjavaslatot a MÚOSZ is élesen bírálta – a szerk.)
– Nyílt titok, hogy a nagy műsorszolgáltatókkal egyeztettek, és ez a törvény szövegén meg is látszik – tette hozzá az ORTT volt elnöke, bár nem tagadta, hogy sok munka és hozzáértés is van az új médiatörvény szövegében.
A jelenlevők közül többen felidézték
a szombati Népszabadságban megjelent cikkét, amelyben feltette a kérdést: mikor és hogyan bizonyítja be a legbefolyásosabbnak mondott újságíró-szervezet, hogy a sajtó szabadságát még a szép új székházánál is fontosabbnak tartja, és beadványok körmölésén kívül valami mással is megpróbálkozik? És mit gondolnak a katolikus újságírók és a konzervatív liberálisok, az evangélikus, meg a szabad-királyválasztó, fehérló-áldozó újságírók és az anarcho-szindikalisták?
Az újságírók szerették volna, ha válaszol arra, mit vár el az újságírókat tömörítő szervezetektől.
Majtényi László úgy vélekedett, egy olyan kívülállónak, mint ő, nem lenne etikus tanácsot adni ebben a kérdésben. Leszögezte: „a korlátlan hatalmi törekvéseknek ellen kell állni, ez a maga posztján mindenkinek a kötelessége”. A hogyan kérdésre azt válaszolta: meg kell találni az ellenállás formáját.
Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke, úgy vélte, nem egységesen, későn és fokozatosan ébredtek csak fel az újságok és az újságírók. Az új szabályozás veszélyei már nyáron láthatóak voltak, amikor a média egészét, beleértve a nyomtatott és internetes sajtót, ellenőrzés alá vonták. A résztvevők megrökönyödésére, utalva a már
a jobboldali orgánumokban is megjelenő bírálatokra, valamint a hazai és a nemzetközi
lapkiadói körök tiltakozására, a MÚOSZ elnöke kijelentette: –Jelenlegi formájában nem jön, nem is jöhet létre a médiatörvény-csomag legújabb, részletszabályozást tartalmazó eleme.
Hogy mit tett a szövetség? – A parlament sajtóbizottságának címezve több beadványban is kifejtettük ellenérveinket, a közmédia-törvény ellen az Alkotmánybírósághoz fordultunk. Tiltakozó akciók szervezése, mozgalmi szerepvállalás helyett jogállami eszközöket választottunk –mondta.
Szikora József, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke szerint abban van felelősségük a sajtó munkatársainak, hogy amikor lehetett volna, néhány évvel ezelőtt, nem alakult meg az újságíró kamara. Most talán a vitatott törvény szakmaként foglalkozna velük, és könnyebb lenne a dolguk.
A jelenlévők még hosszasan vitatkoztak azon, hogy mi vár a sajtóra, és mit tehetnének ők, a szakma gyakorlói.
amikor a sajtó(és nem média!)törvényt magyarázó akárkit az első mondat-snitt- után minden kolléga ott hagyja, ahol áll.
Tessék mondani, ha már egyesült több sajtószervezet is az újságírói etikai kódex-ben, most miért nem? Ráadásul: ha van már nekünk ilyen, magunk köré épített jogi karámunk, minek még újabb szabályozás ( Maulkorb németül)
De szép is volna!
371215F