Nyitra (Nitra) régi vásárvárosa a Zobor-hegy lábánál ma egyetemi diákközpont. 20. század eleji hangulatot idéznek a főtér középületei. Várát Knieza Pribina pogány morva fejedelem építtette a 9. században, de keresztény felesége, Adelaid bajor hercegnő kérésére egy fatemplomot is ácsoltatott. Ennek helyére emelt Szent István király román stílusú kőtemplomot, amit gótikus székesegyházzá növeltek. A 18. században barokk díszítésű felső templomot toldottak hozzá. Ez a nyitrai püspökség székhelye. A Vazul-toronyban raboskodott a megvakított Vazul. Diecéz Múzeumában a püspöki gyűjtemény antik kegytárgyait és a 11. századi Nyitrai Kódexet állították ki. A várhoz vezető úton Corgoň (Atlasz) alakja támogatja az egyik palota sarkát. Corgoň, erős kovács lévén, iszonyatos köveket hajított a törökök elé, és megfutamította őket. A kovács nevét ma sörmárka őrzi. Ha a Főtéren járunk, remek ételeiért feltétlen látogassuk meg az Irish Pubot!


Trencsén-Teplice (Trenčin) hegyektől övezett, hangulatos kis fürdőváros gondozott sétányokkal és finom „fürdőostyákkal”. Egyik csodája a keleti légkört sugárzó Hammam-fürdő. 1886-ban építtette Sina György, görög bankár. Sejtelmes varázsát a mór stílusú csempéknek, vörös márvány ivókútjának, faragott kőoszlopainak, míves kályháinak, színes üvegablakainak és a kis pihenőfülkéknek köszönheti. A mélyből feltörő 39,8 C-fokos termálvíz közvetlenül a medencébe folyik.

A hatalmassá kiépült teplicei gyógy- és wellness-központ 1400 ágyas szanatóriummal, 700 ágyas kórházzal, 80 különféle kezeléssel évi 20 ezer ember felépülését szolgálja. Mi is megmártóztunk a medencékben. Környezetében sok modern szálloda és vendéglátóhely épült. Az európai filmművészeti fesztiválok (Art Film) neves résztvevőit emléktábla örökíti meg a Hírességek Hídján, köztük Törőcsik Mariét és Cserhalmi Györgyét is. A fürdőlátogatók 50%-a szlovák, 30%-a cseh és 20%-a német.

Trencsén vára a legendáiról és a történetéről híres. Augustus római császár katonái télen itt tanyáztak, ismerték a meleg forrásokat is. A szlávok földvárat emeltek a Nyitra-folyó partján fekvő Mária-hegyre. A 11. században bástyával erősítették meg az Árpád-házi királyok. Legendák fűződnek Csák Mátéhoz és Luxemburgi Zsigmond feleségéhez, Borbálához valamint az itt raboskodó Fatimáról. Tulajdonosai között volt Mátyás király, Szapolyai István, de legtovább az Illésházi család. Jelenleg vármúzeum.

A „várúrnő” dobpergés mellett kísért fel bennünket a meredek kaptatón, a várban megszólaltak a mozsárágyúk, kézzel fogyasztottuk Csák Máté lakomáját, majd a hűs éjszakán Fatima hastáncában és a tűznyelők mutatványában gyönyörködtünk. Végighallgattuk Szapolyai idejéből Fatima és Omár történetét a Szerelem Kútjának ásásáról. A várnak most sincs vize, hiába vájta 1111 napig a köveket Omár.

Bajmóc (Bojnice) Szlovákia legnagyobb és legrégibb romantikus vára. Ősi kis szláv település volt, amit a 10. században magyarok foglaltak el. Sok tulajdonosa közül 1299-1324-ig Csák Máté uralta, s halála után lett királyi birtok. 1366-ban Nagy Lajos király adott városi rangot a településnek. A bejárat közelében áll Szlovákia legöregebb, 700 éves hársfája. A legenda szerint szívesen tartózkodott alatta Mátyás király. A török többször felégette a várat. A 19. században a Pálffyak alakították 365 ablakos várkastéllyá. Utolsó tulajdonosa, gróf Pálffy János híres műgyűjtő volt.


A Loire-menti kastélyok mintájára magas tornyokkal ékesíttette. Látjuk az ún. „aranytermet”, a drága bútorgyűjteményt, az eredeti habán kályhákat, a keleti szalont és az értékes festményeket. A várúr feleséget nem talált magának, ezért magányában az egyik tornyot töviskoronával övezte. A középkori pincében sorakoznak a néhai tulajdonosok vörös márvány szarkofágjai. Pálffy végrendeletében a hazára hagyta rengeteg kincsét a várral együtt. Életében iskolákat támogatott, diákokat nyaraltatott. A szegedi árvíz károsultjainak 60 ezer koronát ajándékozott. 90 millió koronát hagyott az államra (az Erzsébet-híd építése akkoriban 8 millióba került!).

Bojnicében az évi 3,5 ezer látogatót fogadó Cigel’ Bányamúzeum kimerülése óta, három éve természetes skanzen. Sisakban, köpenyben, bányalámpával, személyi azonosító jellel szállunk le a mélybe, úgy, ahogy bányászok indultak munkába. Túravezetőnk is egykori bányász. 2300 méter hosszú utat teszünk meg kényelmetlen kapszulákban, aztán a fejtéshez, mint a bányászok, 1300 méteren sárban gyalogolunk tovább. Fölöttünk 30 méter föld, 40 méter kőréteg és 2,5-4,5 méteres paleolit szénréteg fekszik. Elképzeljük a bányászok életét ebben az örök sötétségben és nedvességben. Látjuk az „ebédlőt”, a vészjelző telefont, az egykori munkahelyeket és a még működőképes bányagépeket. A Felső-Nyitra vidéken akadnak még termelő bányák is, habár alig van szükség szénre. A bányászok átlagkeresete kb. havi 600 euró.

A Bojnicei Borház és Hotel felüdülés a remek szlovák ételekkel, Michal Lekyr de Divek tulajdonossal és boraival. Körülnéztünk a pincemúzeumban, hallgattuk a saját bio-gazdaság terméseiről szóló beszámoló az elegánsan berendezett étteremben. Megmutatta egyik exportcikküket, a szőlőmagból és olajából készült száraztésztát.

Szállásunk a bájos trencséni Grand Hotelben volt, de élvezhettük a trencsén-teplicei Flóra Hotel kiváló gasztronómiai, illetve wellness-szolgáltatásait is. De az utunk során mindenhol és mindenki készséges, vendégszerető megnyilatkozásaikkal segítették munkánkat. Köszönet Soňa Jelínkovának, a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal Magyarországi Képviselet vezetőjének a szép szakmai élményeket, gazdag információkat nyújtó tanulmányútért és a kiváló szervezésért!