Sajtóhiénák falkában
2008. február 20. szerda, 17:58
|   |
A MÚOSZ minden erőfeszítése ellenére továbbra is falkákba verődve járnak a sajtó hiénái. Hamis újságíró igazolványt mutatnak fel igazoltatáskor, kitalált „szerkesztőségek” nyomtatott nagybetűs kártyáit akasztják zsinóron nyakukba, hogy jó messziről látható legyen „akkreditáltatásuk”, vagy nem rendelkeznek semmiféle hivatalos okmánnyal, csak azzal a magabiztos pléhpofával, amivel annyira tudnak járni egyik sajtótájékoztatóról a másikra, hogy szinte mindegyik előtt már magától kinyílik az ajtó.
Olyan szemtelenek, mint a piaci legyek. Ha valahol lebuknak és onnan elküldik őket, mennek a következő rendezvény helyére. Gátlástalanok. Nincs szégyenérzetük. Eszelős vágyakozás hajtja őket, hogy reggeltől estig talpaljanak a minisztériumok épületei, vállalatok, cégházak, kiállítási termek, múzeumok között és öltönyükben megjelenve fontoskodóan, de mindig némán botoljanak a hivatalosságok körébe. Mert ezek a hiénák szótlanok. Komoran ülnek a székekre, sohasem kérdeznek, nem szólnak egy szót sem, hiszen ez nem kenyerük, mert egyik sem újságíró, egyik sem tájékozott, azt sem tudják miről van szó körülöttük.
Egy dologhoz, egy valamihez értenek. De ahhoz nagyon. Hol, mikor, milyen rendezvényre kell menni, mi lesz holnap, azután meg a jövő héten. Közülük ezt valaki, vagy valakik mindig előre tudják. Olvassák a hírhálóból, kiírják a távirati iroda eseménynaptárából, továbbítják telefonon egymásnak. És válogatnak az események, a sajtótájékoztatók között. Hová érdemes elmenni? Hol lehet jót enni? Mi kerülhet a táskába? Milyen ajándék csurran? Az egészben a legfontosabb a hiéna-szabály. Minden potya! Reggeltől estig, mindennap a város legjobb szakácsainak remekműveit ehetik, degeszre tömhetik hasukat, anélkül, hogy egy fillérjükbe kerülne. Nem kell bevásárolni. Kisebb a gáz, a villanyszámla.
Ez az egész jelenség akár tanulmány is lehetne. Egy új életforma. Nem valószínű, hogy Krúdy Gyula hírlapírói között léteztek volna ilyen szélhámos, ilyen arcátlanul vakmerő egyének. Voltak persze akkor is álhírlapírók, meg firkászok, rossz költőcskék, kegyelemkenyéren élők, hölgyek kitartottjai, de lebuktak, előbb-utóbb eltűntek zavaros életükkel.
De ezek? Makacsul tartják magukat. Valaki itt Pesten, mert csak itt léteznek, vidéken nincsenek ilyenek, rájött arra, hogy kullancsként tapadhat az újságírókhoz, bemehet velük igazolás nélkül a hivatalos rendezvényekre, nem kérik a meghívót tőle, ha mégis, a mellette haladó újságíró felmutatja azt, vagy mondja, hogy otthon felejtettem, majd elküldöm, de nem is telik az időből magyarázkodásra, sőt azt kellett tapasztalnia hiénának, hogy a rendezőknek sokszor az számít, minél többen legyenek a teremben a sajtó képviselői. Jelenthessék: sok újságírót érdekelt a téma... A főnök elégedetten nyugtázza szemével a teremben helyet foglaló sajtót.
Mehetnek is a falkák teljesen szabadon, merthogy a minap az egyik nekem megjegyezte: demokrácia van. A mellette ülő kopaszodó, nagydarab szőke szélhámos, miközben púpozott tányérból szinte nyelés nélkül tömte torkába a rakottkáposztát, nagy nehezen ki tudta a száján préselni az egyetértő szavakat: ha felkerült az internetre, akkor ez meghívás, nemdebár? Valamilyen internetcím lógott nylon tasakban a nyakában, de annyira lecsüngött, hogy beleért a tányérjába és néha rá-ráakadt a villájára, majdnem azt is bekapta falás közben.
Mi ez? Szociális állapot? Az újságírás csövesei? Nem lehetnek azok, mert akivel ismét összehozott a falkafutam, ezt az illetőt egyszer igazoltattam, és úgy emlékszem rá, hogy a Király utcában lakik. Reggel szépen felöltözik, megborotválkozik, elindul napi körjáratára.
Teheti, mert senki nem állja útját. Szabad szélhámos, mert demokráciában él. Az, hogy visszaél, hogy lejáratja a sajtót, hogy becstelenül hívja magát újságírónak, látszatlapot képvisel – lehet, hogy tudja, de ez nem érdekli őt. Ez a szintű felelősségérzet már teljesen hiányzik belőle, ez az érzetszál megbénult benne.
A lényeg: ebből jól meg lehet élni. Nyugdíj-pótlás. Nincs kötelességtudat. Cikket írni a sajtótájékoztatón elhangzottakról a másnapi lapba – ugyan! Írásos anyag a szemétbe, kaja a hasba, ajándék a táskába, ezt még továbbadhatja valakinek, akár pénzzé is teheti.
Van az egész áldatlan jelenségre egyetlen szó, aminek érvényesítésével megoldható lenne a káros, a sajtóra, a tisztességes újságírókra nézve mértéktelenül mérgező folyamat. Ez az egyetlen szó: ellenőrzés. Szakemberek dolga lenne az egyetlen szó sokszorosítása a mindennapi életünkben és így a MÚOSZ berkeiben. Lássunk hozzá. De komolyan. Mert mind több a hiéna.
Békés Attila
Nem állítom, hogy objektív lennék. Ez egy olyan alapvetően szubjektív műfajban, mint a kommentárírás eleve butaság is lenne.
Az azonban aligha valószínű, hogy egy szakmai érdekvédelmi szervezetnek kvázirendőrségként kellene működni. Hagyjuk ezt meg a BSA-nak. Nekik van bőr hozzá, és nem olyan licenc, amit irigyelni kellene.
Ami a MUOSZ-t illeti, teljesen jó lenne, ha azt csinálná, amiért van. Szakmailag érdekvédene. Emlékeimben azonban ott motoz, hogy amikor az egyetlen még lábon maradt magyar tulajdonú informatikai magazin alól kirántották a szönyeget, akkor a Magyar Ujságírók Országos Szövetsége mélyen hallgatott. Amikor később egy szakosztály titkáraként szóba hoztam, akkor meg hosszan vonogatták a válukat az Urak, miszerint így jártunk. Valóban igy jártunk.
Ezt követően, még írtam, és írok is. Már csak azért is, mert egy szatyornyi iskolai bizonyítványhoz kellett némi írásbeliséget is bizonyítani.
Különben sokban egyetértek Zeta hozzászolásával. Annyiban például, hogy újságíró az, aki lényegre törő írást tud produkálni. Ha azonban így mérnénk, akor a különben szerkesztőségi munkakörökben, MUOSZ-tisztségekben ejtőző kartársak és kartársnök zöme is éhes maradna egy-egy sajtótájékoztató után.
Úgyhogy szívem szerint azt mondanám, hogy az indulatok helyett hátrább a muoszos agarakkal, és rendőrkutyákkal. Nem a MUOSZ honlapján kellett volna, kellene ezen édelegnie senkinek. Senki újságíró előtt nem tiltott, hogy tollat ragadjon és bizonyítsa. Ő a jobb. Persze ehhez érdekvédelem kellene és nem flekksorozatos önföntosságigazolás a másokkal szembeni kirohanással. Legyen az itt, vagy akár egy sajtótájékoztatón.
Mert ha nem, akkor marhatjuk itt egymást, míg a MUOSZ ujabb és ujabb székházakba kunyerálja be magát. De a jelentősége, arculatformáló ereje ettől nem lesz nagyobb. Csak kisebb, Míg végül majd mikroszkóppel kellmegkeresni a bányászbéka popsija alatt.
Andrew_s
Ki vagytok Ti, Istenek?
Sajnos ismételten hozzá kell szólnom. Kedves Bumbi, éppen te beszélsz, amikor az idegenforgalmi ujságirok szakosztályának egyik eseményen büszkén mondtad: két lista van. Egyikre kimegy a meghivó. A másik utólag tud róla. Ha tud. És ha tudna, természetesen minden hely elkelt.
Jómagam napi 100 ezer oldalletöltést maga mögött tudó, hírportál főszerkesztőjeként üzemelek. Napi tíz tizenkét anyaggal néha tanulmányokkal. Mi nem a sajtóhiénáktól szenvedünk. Azokból sokkal kevesebb van, és már szolidabbak is, mint amiről a cikk szól. A sajtóhiéna ellenes kollégáktól szenvedünk. Azoktól, akik rájöttek arra, úgy lehet az információt monopolizálni, ha másokat kitúrnak. Van olyan kolléga, akinek sikerült 10 15 esztendős sajtókapcsolatokat tönkretenni, az idegenforgalmi szektorban éppen úgy, mint a gazdasági szakterületen.
Tevékenysége éppen olyan mint a Te rögeszméd: Méreg, mely nagyon alattomosan és lassan hat. Az az újságíró, akinek a MUOSZ viselkedése miatt herótja van a szervezettől - nálunk is van ilyen a lapnál, akit azzal utasítottak el, dolgozzon meg egy évet és majd foglalkozunk a tagságával - soha vagy nagyon immel-ámmal lesz MUOSZ tag. Megy a Sajtószakszervezetbe, a KUSZ-ba, vagy tud'jisten hova.
És egyesek Istent játszanak. Mint egykor az APO. Maguknak vindikálják a jogot, eldöntsék, ki juthat a sajtó asztalához és ki nem. Mások - nagyon jól tudod Bumbi, egy ideig ő is a szakosztály elnöke volt - azt mondta: Az internetes újságírók azok bizony amatőr csomagvadászok... (És a céges reklámlapok irói nem?) És akkor időnként lehet hallgatni, miért nem vesz részt az ember a szakosztály munkájában. Nos ezért. Nem akarja hogy kigolyózzak a Nagyurak.
De hasonlóan lépnek fel kettesek a MUOSZ keretén belül akkor is, ha önálló szakosztályt akar valaki alapítani, és csöppnyi konkurenciát látnak benne. XY biztos Z terméket akar reklámozni. És szakosztály vezetőségi támogatás nuku. És a szakosztály működik, semmit sem reklámoz, a ritka eseményeken amikor találkozik fogadja aki jön. És jól érzi magát. Meg születnek is cikkek erről arról. Azaz az szellemi műhely folyik, ami sajnos a MUOSZ sok szakosztályából kiszorult (bár jó párban szerencsére más a szemlélet és ma is virágzik).
Bumbi! Ki vagytok ti? Istenek? Hogy eldönthessétek ki mit csinálhat. Ki mit akar. Ez a meghívó dolga.(hacsak Ti és haszonszőrű barátaitok nem házalnak náluk: XY eldönti meghívja vagy sem az újságírót. Okoztam már meglepetést azzal, hogy elmentem olyan sajtóra, ahol vergődtek, s mondtam nekik: nem érdekel a csomagjuk, nem érdekel a felszolgált egyen koszt. Az információ érdekel. Meglepődtek. És természetesen egyik kolléga agalásának hatása alatt állva kidobtak. Nemcsak engem, más kollégáimmal is jó párszor előfordult mindez. Sőt volt olyan, aki információ kérő levélre sem válaszolt. Tájékoztatási kötelesség? ) Más meghívók szólnak szerkesztőségenként egy kolléga. Furcsa, de egyeztetünk betartjuk. hiába van szegényház is. Beosztjuk hiszen úgy sem tudunk egyszerre egyszemélyben több helyen lenni. (Általában ez az oka, hogy többen is visszajelzünk...) De az a szöveg: hogy a keretszám betelt - a meghívó kézhezkapása utáni percben, nos ez kizárólag az ó-volapük nyelv alapján fordítható le: Bocsika, most jöttem rá, hogy te csúnya zabaló bácsi vagy, ingyenélő fráter, itt látom a feketelistámban, én barom még kiküldtem a meghívót. Hasonló bár udvariasabb formula: Belépését nem tudjuk biztosítani Önt senki senk hívta meg.
Szoval ténykedésetek ezzel a kampánnyal csak az újságíróknak, a szamának és nektek is árt.
Tisztelettel
Jh
Elértétek ezzel amit akartatok. Az információhoz való hozzájutás lett egyre nehezebb. Sőt szinte lehetetlen. Vicc az, hogy egyes területeken ahhoz, hogy valami sajtótájékoztatóról egyáltalán információnk legyen államtitkárt, vagy miniszterhelyettest kell zargatni. Mert működik a kirekesztés.
Újságírásban nincsen esélyegyenlőség. Sokáig volt. Még a rendszerváltás előtt is, igaz, nem a politikai területeken. Most csak ott van.Máshol nincsen.
Végezetül még egy kérdés: lesz-e kevesebb a somlóid vagy borod azzal, hogy ott van agy másik kolléga is. Lesz-e kevesebb a tájékoztatón elhangzott információ, hogy ketten, hárman vagy sokan osztják meg? Akkor meg miért akarsz másokat ellehetetleníteni viselkedéseddel, viselkedésetekkel?
Az újságírás demokratikus műfaj kell, hogy legyen. Ahol a médiumok a hírekkel versenyeznek, és az újságíró szövetség meg nem ad teret a médián kívüli pengeszúrásoknak, egyes kollégálk ellehetetlenítésének, kiszorításának.
Kedves Bumbi! Sokáig tiszteltelek, de a mostani írásod nem életműved része. Vagy tán mégis?
Tudomásul kéne venni, hogy az általatok fabrikáltnak nevezett újságíró igazolványok sem mindig - sőt túlnyomórészben - nem hamisak! Csak más újságíró szervezetek állították ki. Melyek lehetnek akár bal- akár jobboldaliak. És olyan médiák, ahol az újságírók nem kívánják a MUOSZ, vagy akár más sajtószervezet sorait sem gyarapítani. Ezek zömmel a helyi médiák soraiból kerülnek ki.
Az a kampány ami az ál újságírók ellen folyik az már hecckampánnyá alakult. Az eredeti célja a botránykeltő újságírók kiszűrése volt. Azok maradtak. De a kampánnyal szinte ellehetetlenítik a T. Kollégák más kollegák munkáját is. Mondjuk az enyémet, a z internetes portálnál dolgoz többi kollégáét.
Érdekelne, mennyire ismered a nonprofit vagy egy területre (mondjuk rockzene) specializálódott médiák tevékenységét, újságíróit és azok tevékenységét. Ha gondolod, feldobok 10 nevet, te meg kapásból megmondod (azaz netes utánajárás nem ér; egyébként egyikük sem lesz MÚOSZ-tag), milyen területen (kultúra, sport stb.) ír, illetve szerkeszt vagy vezet műsort (illetve többnyire utóbbiból mindkettő).
Benne vagy?
Az "ellenőrzést" mi már a kezdetektől gyakoroljuk. Igaz, a fárasztóbb formáját. Igyekszünk minél tájékozottabbnak lenni, tudni róla, kit mi érdekel, s lehetőleg névre szólóan meghívni a témával valóban foglalkozó újságírókat, s finoman kiszűrni az ügyeskedőket.
A szűrő tényleg nem a MÚOSZ igazolvány, hanem a végzett munka.
Lehet, hogy nem tudnának ilyet írni, mert mondjuk rádiósok. Mint ahogy aki írni tud, lehet, hogy nem tudna élő műsort vezetni rádióban.
Mindkettőt próbáltam éveken át, tudom, miről beszélek.
Nem a te károdra teszik, amit tesznek (már ha nem te vagy a rendezvény szervezője), meg a fölös kaját úgyis csak kidobnák.
Mellesleg milyen alapon igazoltatsz bárkit? Mi vagy te, rendőr vagy újságíró? El kéne dönteni!
Egyébként vannak olyan netes újságok, ahol 2-3 ember dolgozik csak (vagy olykor csak 1), de ők mitől lennének kevésbé újságírók, mint mondjuk aki a Blikknél dolgozik, és sokkal pocsékabb stílusban (stílusban?) ír?
Nemcsak a MÚOSZ tagjai újságírók - én pl. csaknem mindig kis médiÁKnál dolgoztam, olykor ingyen (nonprofit közösségi médiák*, mert ilyen is van ám) -, és bizony azok is mind újságírók, olykor jobbak, mint a királyi tévében-rádióban, és biztosan jobbak, mint a kereskedelmi médiákban dolgozók többsége (a mostani Petőfi dolgozóinak nulla teljesítményét - a lejátszóba 250 zeneszám feltöltése és véletlenszerű lejátszásra állítás - meg ezerszeresen múlják fölül). Mivel ezen médiák jobbára fent vannak a neten is (és napi 24 órában sugároznak), meghallgathatod őket.
Természetesen sajtóigazolványuk vagy nincs, vagy ha van, saját stáb által fabrikált termék, de attól bizony ők még újságírók. Bizony, a több mint 10 éves (immár harmadik fajta) MÚOSZ-os mellett nekem is van ilyenem is, és még büszke is vagyok rá. Pedig csak egy laminált kétoldalas nyomtatópapír, persze fényképpel, névvel, a média nevével.
(Amikor én kezdtem közel 20 éve egy nagy országos napilapnál, én egy darab A5-ös lapot kaptam az újság fejlécével és 2 sor szöveggel a főszerkesztőtől, hogy rendszeresen külsőzöm a lapnál, +pecsét, oszt ennyi).
Ahová meg meghívják őket, elmennek, mert ők is a hírekből élnek.
Ellenben ha valaki publikál egy cikket, átnézhetné helyesírási szempontból (a fenti cikkben van jó pár, pl. vesszőhibák, összetett szavak, igekötős igék hibás írása stb. - aki nem tud helyesen írni, azaz nem ismeri a szakma egyik alapját, mondjuk két szóba írja azt, hogy visszaél, vagy kötőjellel azt, hogy reggeltől estig, netán nem tudja, hogy a mint szó elé mikor kell vessző, mikor nem, azzal mi legyen? Tekintsük újságírónak, vagy ne? Járhasson sajtótájékoztatókra, vagy ne? Nem kéne mások szemében a szálkát keresgélni...)
*Aki szerint médiumok, annak ugye a fóliák is fóliumok? Mert tökéletesen ugyanarról van szó.
Akinek mindez kevés, olvasgasson Nádasdy Ádámot.
Lapunk non profit internetes hirportal, www.euroastra.info -olvasoi szama 40 es 85 ezer kozott valtozik. Es nem egy eves, 1995 ben alakult San Francisco-ban, maj az első tuljadonos Budapestre hozta. En annak halal ota viszem a lapot. Napi 8-12 anyag jelenik meg rajta, mintegy 9-en csinaljak.