Amikor 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre, hogy leverjék az október 23-án kirobbant forradalmat és szabadságharcot, a sokak szerint a forradalom második fővárosának tartott Győrben új, független lap jelent meg Hazánk címmel.


A Győr-Sopron megyei Hírlap szerkesztőségéből november elején vált ki egy csapat, ők voltak az újság szerkesztői. A lap elnevezésében a reformkorban dr. Kovács Pál által szerkesztett újság nevét választotta, vállalva annak forradalmi szellemét. Mi utódok, a végkifejlet ismeretében talán a „remény és az utolsó leheletig tartó küzdelem lapjának” nevezhetjük a forradalom egyik legkiemelkedőbb, vidéki vezetője, Szigethy Attila kezdeményezésére megszületett napilapot, az 54 évvel ezelőtt alkotó újságírókban azonban valószínűleg sokkal nagyobb indulatok, érzelmek dolgoztak, hiszen ők átélték, mit jelent valójában a hazáért küzdeni. Egyet jelentett a szabadságért való küzdelemmel.

A Dunántúli Nemzeti Tanács Nagy Imre mellett kiálló elnöke, Szigethy Attila volt a felelős kiadója, s mondhatjuk főszerkesztője is a lapnak, s az ő népszerűsége tartotta életben 26 szám erejéig, a december 10-én történő betiltásáig. A hasábokon olyan nevek publikáltak, mint Lázs Sándor, Földes Gábor, Vörös Jenő vagy Simon Lajos.

Szigethy Attila nagyságát mutatja, hogy a Hazánk szellemiségének soha nem mondott ellent, akkor sem, amikor a hatalmat átvevő Kádárék előbb kormánymegbízotti munkát, majd a földművelésügyi miniszterséget is felajánlották neki. Ő egyik pozíciót sem vállalta, s bár a Hazánk betiltása figyelmeztető jel volt számára, nem menekült el, pedig Ausztria csak néhány kilométerre volt a Kistölgyfamajori gazdaságtól, amelynek munkáját irányította. 1957. május 3-án innen hurcolták el a karhatalmisták, aznap reggel – lánya, Szigethy Piroska visszaemlékezése szerint – kitette a tollát az asztalra, és arra kérte a családját, őrizzék meg, mert ez volt az ő igazi fegyvere. A tollat a házkutatáskor lefoglalták a rendszer katonái.

Nekünk azonban, akik emlékezünk a Hazánk egykori újságíróira, kiadójára itt maradt kezünkben a fegyver, a toll, amellyel befolyásolni tudjuk az emberek véleményét, gondolkodását. Bánjunk vele úgy, ahogy Szigethy Attila és társai bántak: józanul, felelősen, becsülettel.

(Wurmbrandt András beszéde a Hazánk emléktábla koszorúzásán 2010. november 4-én hangzott el.)