Székely András 1942. szeptember 27-én született Budapesten, a Munkácsy-díjjal 1985-ben ismerték el munkásságát.

Az ELTE elvégzése után a Corvina Kiadó művészeti szerkesztőségében dolgozott lektorként, 1978-1987 között az Új Tükör kulturális képeslap művészeti rovatának szerkesztője, 1986-1988 között az Interpress Graphic vizuális, kulturális negyedéves folyóirat főszerkesztője, 1987-től 1996-ig az Officina Nova kiadó irodalmi vezetője, 1996-tól pedig az Officina '96 kiadó vezetője volt.

Székely András 1986-tól írt kritikákat és ismeretterjesztő cikkeket művészeti és művelődéstörténeti témákról különféle lapokba, így a Népszabadságba, a Magyarországba, az Interpress Magazinba, a New Hungarian Quarterlybe. A kortárs magyar művészek közül elsősorban a modern realizmus képviselői foglalkoztatták. Több könyvet fordított németből és angolból.

Főbb művei: Utrillo (1970), Marc (1972) Munkácsy (1977), Kandinszkij, Az ókori Kelet művészete (1982), A szerelem krónikája - Az erotika kultúrtörténete (1988), Jugendstil in Budapest (1995).