A múltról

Magyarországon, néhány elméleti kísérlet ellenére, sem volt szervezett újságíróképzés. 1949-ben bentlakásos tanfolyamot szerveztek, főleg fiatal munkásokból szervezett hallgatóság számára. 1953-tól az ELTE bölcsészkarán – a szakma ellenérzését figyelmen kívül hagyva –, újságíró-tanszéket hoztak létre, ahová 1956-tól nem vettek fel új évfolyamokat, az utolsó 1959-ben diplomázott. Ez után a MÚOSZ kapta meg a képzés jogát, illetve lehetőségét. Különböző formációk után – havonta egy hét, stb. –, az 1970-es években alakult ki a képzés mai formája, amit a 80-as években tovább finomítottak. Ez azt jelentette, hogy a csak érettségivel rendelkezők egy évig, heti négy napon át járnak be az iskolába, a diplomások ugyancsak egy évig, de csak csütörtökön és pénteken vesznek részt a kötelező órákon, a fotósok és laptervezők képzési ideje ugyancsak egy esztendő.
Egy ideig a MÚOSZ földszinti termeiben, aztán egy bérelt Pártirodában folyt az oktatás, majd a Bajza utcai, erre a célra megvásárolt, épületbe került az iskola, immár könyvtárostól. Ezt az épületet később a MÚOSZ-nak gyenge anyagi helyzetére való tekintettel átadta az iskola, bérelhető irodák céljaira, míg az oktatási intézmény beköltözött a főépületbe.

A jelenről

1956 után újságíróképzés még hosszú ideig csak a MÚOSZ-ban folyt. A 90-es években azonban egyre több egyetem-főiskola – elsősorban a fejkvóta rendszer miatt – indított kommunikációs, intézményi kommunikátor vagy éppen kommunikációs technikus képzést és szinte minden jelentkezőt felvettek. Zöldi László kollégánk két évvel ezelőtti felmérése szerint mintegy ötezer hallgató vesz részt a különböző évfolyamokon ezekben a képzésekben. (Legújabb közlése szerint már tízezer a számuk.) E mellett alakult, illetve megmaradt néhány más típusú intézmény is. Jelentős részük azonban nem az újságírói pályára készít fel.
Mindennek következtében valamelyest csökkent a Bálint György Akadémia utáni érdeklődés, főleg az egyetemre könnyen bekerülő érettségizettek részéről. Szerencsésen növekedett viszont, az általában jó színvonalú, diplomások száma. Annak ellenére, hogy másoddiplomát nem tudunk számukra adni, mert nem vagyunk úgynevezett „iskolarendszerű képzési forma”. A létszám azonban így is megmaradt az évi száz hallgató körül.
A MÚOSZ időközben – ugyancsak anyagi okok miatt – alapítványt hozott létre, előbb az Akadémia „támogatására”, különböző APEH-előírások miatt, ezt később az alapító okiratban „működtetésre” kellett változtatni. Az immár önálló két jogi személy, tehát a MÚOSZ és a Bálint György Alapítvány közötti viszonyt szerződés szabályozza, amely egyebek között előírja a MÚOSZ számára, hogy az iskola elhelyezését és működésének alapfeltételeit biztosítsa. (A választmányi vita résztvevői számára biztosítani tudjuk a szerződés – nem túl hosszú – szövegét.)
Az iskola viszonya a legtöbb szerkesztőséggel kifejezetten jónak mondható, ami azt is jelenti, hogy szinte minden újság, televízió, vagy rádió készségesen fogadja hallgatóinkat a kötelező 4, illetve 6 hetes gyakorlatokra. Sokan a végzettek közül azután éppen ott kapnak munkát, vagy éppen állandó munkahelyet, ahol gyakorlaton voltak. (168 óra, Népszabadság, Magyar Narancs, stb.)
A Bálint György Akadémiát hivatalosan akkreditálták, ami azért volt nagyon fontos, mert ennek hiányában nem adhatna úgynevezett OKJ-s (Országos Képzési Jegyzék) diplomát, ami iskolán kívüli főiskolai képzésnek felel meg. Az egész OKJ-s rendszert azonban – mert soknak tartják a szakmák számát – állandóan vizsgálják, felülvizsgálják, így most is. Nem tisztázott még néhány feltétel, amelyhez majd alkalmazkodni kell.
Kívánatos lenne, hogy az iskola hatása, szakmai kisugárzása érvényesüljön más, hasonló alapképzést nyújtó intézményben is. Ennek azonban sem jogi, sem egyéb feltétele nem létezik. Ezért fontos, hogy az iskola által kiadott – most már egy profi kiadóval közösen megjelentetett – tankönyveinket igen széles körben használják. (A műfajismeretnek most készül a nyolcadik, átdolgozott kiadása, de sok kiadás ért meg a tömegkommunikációval foglalkozó tankönyv is, sok helyen nagyon várják a sajtójogi és etikai ismeretek új, ugyancsak átdolgozott kiadását, és készül két, korábban nagyon hiányolt kiadvány is, az egyik a laptervezésről, a másik a fotóriportról, képszerkesztésről.)
Az iskola tanárait rendszeresen meghívják más intézmények tudományos tanácskozásaira – például Szegedre, Egerbe, Kaposvárra – és ez is a „ráhatás” közvetett lehetősége. Most, Bálint György születésének 100. évfordulóján, mi rendeztünk konferenciát.

A jövő

A választmány által megbízott alkalmi Bizottság a következő ajánlások elfogadását javasolja:

1.) Az Alapszabályban a mai helyzetnek megfelelően kell módosítani a MÚOSZ és az Alapítvány viszonyát. (Az új szövegnek tartalmazni kell, hogy a MÚOSZ mint alapító, az Alapítvány közreműködésével tart fenn iskolát, az igazgató kinevezésénél fenntartja a vétójogát, ugyanakkor a szerződésben biztosítja továbbra is a működés alapfeltételeit.)

2.) Meg kell tartani az iskola jelenlegi alapstruktúráját, tehát az érettségizett és a diplomás végzettségű jelentkezők külön képzését, tovább erősíteni a fotós és a laptervező képzést és olyan alkalmi tanfolyamokat indítani, amelyekre a sajtópiacnak igénye van. (Mint például a nagyon sikeresen működő, felvételi korlátokat is bevezetni kénytelen „Női újságírás” című tanfolyam.) Támogatni kell, hogy az iskola a Lapkiadók Egyesületével kötött érvényes szerződése és reményeik szerint sikeres pályázata nyomán tanfolyamokat szervezzen olyan pedagógusok számára, akik a középiskolákban médiaismeretet oktatnak.

3.) Javasoljuk a MÚOSZ-nak, hogy hozzon létre alapot – akár alapítványi formában –, amellyel az újságírók továbbképzését kell támogatni. Lehetőleg olyan formában, hogy a küldő média a költségek felét, a másikat ez az alapítvány fedezné. Különösen támogatandó a kistelepülések, helyi médiák – nem profi – újságíróinak hellyel-közel már beindult képzése.

4.) Az Oktatási Bizottság és az Érdekvédelmi Bizottság dolgozzon ki javaslatokat, hogy a képzettséget mint minőséget miként lehetne a bértáblázatokba beépíteni és tegyenek javaslatokat a munkáltatók számára – lehetőleg az állami intézmények támogatásával –, hogy bizonyos munkakörök ellátásához, milyen szakmai minimumot kellene megkövetelni.

5.) A Bálint György Akadémiát akkreditációjával egyidőben kötelezték, hogy az iskola mellett kötelezően hozzon létre egy öttagú Tanácsadó Testületet, amelyben csak két olyan tag lehet, aki tanít is az iskolában. Feladata nagyjából azonos lenne, a mostani Oktatási Bizottsággal. Sok érv szól a mellett, hogy ugyanez a Tanácsadó Testület legyen az Oktatási Bizottság, de szól ellene is érv: az egyik az Alapítvány iskolájának a testülete, a másik a MÚOSZ-é. Jó lenne a küldöttgyűlésen eldönteni, hogy melyik variációt támogatja a többség.

6.) Végül, de nem utolsó sorban: a MÚOSZ-nak és az Alapítványnak közösen kell kidolgozni egy olyan gazdasági tervet, amely hosszabb távon biztosítja az iskola, ma igen szegényes infrastruktúrájának fejlesztését, amelynek léte nélkül már nem lehet korszerű újságíróképzést biztosítani.