Mit lehet és mit lenne érdemes beszorítani mégis a gyakorlat érdekében. Az én javaslataim csak arra korlátozódtak, hogy az érettségizettek számára is legyen kötelező a sajtótörténet, méghozzá úgy, hogy a jelenleg külön-külön tanított XX. századi irodalom, történelem és a sajtótörténet egy stúdiumban kapjon helyet. Ugyanígy a diplomások szociológia és politológia oktatásának összevonásával kellene biztosítani az internet gyakorlati használatára tanító foglalkozásokat. (Ilyen foglalkozások most is vannak, de ezek inkább csak a használat technikai alapfogalmaival foglalkoznak.)

Bényei József kolléga, a Bizottság tagja, már korábban készített egy írásos előterjesztést, aminek a javaslattevő részét mindenki megkapta, most csak ehhez fűzött szóbeli kiegészítést.
Elsőül azt, hogy a Bálint György Akadémia semmiképpen ne szakítsa meg a kapcsolatait a MÚOSZ-szal és ne is integrálódjon valamelyik felsőoktatási intézménybe. Javasolja, hogy a jövőben szakmai igazgató és egy menedzser vezesse az iskolát, amelynek a nevét is meg kellene változtatni Bálint György Újságíró Képzési Központtá. Ennek megfelelően: az előkészítéssel, az alapképzéssel, a szakirányú képzéssel és a továbbképzéssel kellene foglalkozni. (A névváltoztatás ügyében később vita alakult ki és többen elvetették a „képzési központ”, vagy valami hasonló nevet, mert ez nem teszi egyértelművé – az egyre gyérülő számú jelentkezők körében – az intézmény iskolai jellegét.)

Bényei kolléga nagyon helyesnek tartotta a tantervi struktúra áttekintését, amelyre az elmúlt tíz évben nem volt példa, pedig talán minden második évben meg kellene tenni ezt. Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy az „elmélet és gyakorlat viszonya” első sorban nem óraszám, hanem a tanár személyiségének a kérdése. Javasolta, hogy a „sajtónyelv” keretében foglalkozzanak a „szövegtannal”, tehát a szövegelemzéssel, amire a jelentkezők rendszerint igen gyatra nyelvismerete miatt lenne nagy szükség. Javasolta még, hogy tantárgyi keretek között foglalkozzunk a kéziratok kinézésével, annak Magyarországon elfogadott szabályaival. (Később Zöldi László kolléga – más egyetemeken szerzett tapasztalata alapján – számolt be arról, hogy valóban, a legalapvetőbb szabályokat sem ismerik a hallgatók.) Bényei kolléga szerint, a végső vizsgajegyeknél figyelembe kellene venni az évközben írt munkák érdemjegyeit és vizsgadolgozatként nemcsak a riportot, hanem az interjút, vagy a publicisztikát is el kellene fogadni.

Földes Anna igazgatónő az iskola ingatag helyzetéről szólt, majd azt a kérdést tette fel: vajon a Bálint György Akadémián is a felsőoktatásban honos „tömegtermelésre” kell-e áttérni, vagy mégis meg kell őrizni a minőségi képzést? Kétségtelen: az oktatás egésze, s a tanár is, olyan erkölcsi dilemma előtt áll, hogy a „mediatizált” piac sajtómunkásainak képzésével foglalkozzon-e, vagy megpróbáljon a minőséghez ragaszkodni? Példája szerint a Színművészeti Főiskola végzett diákjai közül igen kevesen játszák el Rómeót, vagy Hamletet, de vétek lenne, ha a képzés a színpadi személyzet átlagigényeihez igazodna. A MUOSZ iskolájának éppen ezért, meg kell őrizni az értékeket, miközben tudomásul kell venni a változásokat. Például az egyre növekvő gyorsaságot, amellyel a szerkesztőségeket ki kell szolgálni, vagy az együttműködés igényét az egyre nagyobb szerephez jutó fotós kollégákkal. Úgy ítéli meg: nem lehet, nem szabad lefelé nivellálni.

Zöldi László úgy vélekedett, hogy nem a hagyományos sajtótörténetet kellene tanítani – amire pedig a tankönyv is alapozódik -, hanem a kommunikációs technikák történetét. Szerinte sokkal jobban oda kellene figyelni a középiskolák egyre szélesebb körében folyó médiaoktatásra és az ott végzettek közül kellene a Bálint György Akadémiának toborozni az érettségizett hallgatókat. Felhívta a figyelmet arra, hogy jóllehet mintegy 8000 diák jár az egyetemeken és főiskolákon média/kommunikációs szakokra, ám kifejezett újságíróképzés csak itt folyik. Meggondolandó, hogy a felsőoktatásban a bolognai folyamathoz illeszkedő átalakítások idején, fel kellene ajánlani szakmai hozzájárulásunkat ott, ahol újságírók képzésére is szeretnének vállalkozni. Itt olyan szellemi erő van jelen a tantestületben, amit vélhetően jól hasznosíthatna a felsőoktatás.

Bencédy József professzor arról a kellemes tapasztalatairól beszélt – s ezeket nemcsak itt, a Bálint György Akadémián szerezte -, hogy a diákok valójában vágyódnak a valódi értékek után. Ezért az értékek felismertetése, támogatása, védelme át kell hasson minden tárgyat. A „gyakorlatot”, mint olyant, nem szabad eltúlozni. Egyetértett Bényei Józseffel a szövegelemzés jelentőségével az újságíró-oktatásban.

Scherer Éva az irodalomoktatás terén szerzett – gyakran elszomorító – tapasztalatairól beszélt, de elismerte: szükség lenne az érettségizettek számára is sajtótörténetet oktatni. Ugyanakkor a képeket, a képolvasást is tanítani kellene.
Molnár István kolléga javasolta – éppen a gyakorlatiasabb oktatás érdekében -, hogy talán érdemes lenne kéthavonta megjelentetni az iskolaújságot.

A tanácskozást azzal zártuk, hogy Földes Annával, az itt elhangzottak tapasztalatai alapján megbeszéljük a következő tanév tantervének esetleges változtatásait, amihez azonban szükség lesz az új igazgató közreműködésére is. A MUOSZ nevében pedig felkeressük Magyar Bálintot, hogy az újságíró-oktatásban szerzett tapasztalatainkat miként hasznosíthatnánk az átalakuló felsőoktatási képzésben, illetve hogy miként tudunk a Mnisztérium OKJ ügyekben illetékes vezetőjével megtárgyalni a tantervi részletek, esetleg a vizsgakövetelmények átalakítását.