A MÚOSZ tíztagú Érdekvédelmi Bizottsága (ÉB) 2004 márciusa és 2007 augusztusa között az előző ciklushoz hasonlóan egyaránt foglalkozott korábbról áthúzódó, valamint új átfogó és egyedi ügyekkel.

A tábla működni kezd

Az áthúzódó, vagy inkább folyamatos ügyek közül nem igazán látványos, de a visszajelzések alapján mégis növekvő jelentőségű az ajánlott honoráriumok rendszerének működtetése. A honortáblát az ÉB első alkalommal 2003-ban bocsátotta ki, azzal a reménnyel, hogy e minimum-mértékek lassan, de biztosan átmennek a szakmai köztudatba.

A folyamat megkezdődött, sőt erősödni látszik: az elmúlt ciklusban minden évben frissített, illetve 2007-ben a realitásokhoz alkalmazkodva változatlanul hagyott táblázat minimumként ajánlott díjtételeire cégek és kollégák egyre gyakrabban kérdeznek rá, sőt más szakmai szervezetek, ill. újságírók jogi képviselői is használják már az ÉB által gondozott honoráriumtábla ajánlásait. Van tudomásunk arról, hogy a honortáblát frissen a pályára lépő kollégák közvetlenül tudták hasznosítani javadalmazásukat érintő tárgyalások során.

Több esernyő

Az átfogó ügyek csoportjából nagyságrendje miatt is ki kell emelni az ÉB-nek a „színleltnek” kikiáltott vállalkozói szerződések ügyének rendezésében, lényegében az újságírói munka jogi peremfeltételeinek formálásában való részvételét.

A kiváló lobbipartnerekkel vállvetve, több évig menedzselt érdekegyeztető munka során az ÉB sajnos igen makacs ellenállásokkal, a mi szakmai szempontjainkkal politikai célokat szembeállító erős jogalkotói víziókkal találta szembe magát.
Noha az EKHO bevezetését kísérő bizonytalanság átmenetileg nem használt a médiában működők alkupozíciójának, a kompromisszumos megoldásnak tekinthető formát részben igazolta az élet. A MÚOSZ megrendelésére készült felmérésben (Vásárhelyi Mária és munkatársai, 2006) a megkérdezettek egyharmada vélte úgy, hogy az EKHO előnyei és hátrányai egyensúlyban vannak, 17 százalék szerint több az előnye, 18 százalék szerint több a hátránya, míg 4 százalék tartja hátrányosabbnak, s szintén 4 százalék előnyösebbnek.
Noha a pro és kontra vélekedések egyensúlyából akár azt is gondolhatnánk, hogy az EKHO maga az arany középút, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szakmát művelők mintegy fele mást (is) óhajtana. Attól, hogy maga is újabb, a jelek szerint sokaknak előnyös lehetőséget lát az EKHO-ban, nem változott az ÉB azon álláspontja, hogy sokszínű szakmánk egészét aligha célszerű egyetlen és szabványosított esernyő alá terelni.

Minél több forma, annál több esély a megélhetésre: minden olyan esetben, amikor az életszerűség, és nem a színlelés diktálja, a vállalkozói szerződésnek is van és kell maradjon a létjogosultsága. Ezzel kapcsolatban több, a különböző szerződéstípusok megítéléshez támpontot kínáló szakértői véleményt szereztünk be, és (nem kis erőfeszítéssel) kiforszíroztuk a Munkaügyi, Minisztérium, ill. a Munkaügyi Főfelügyelet állásfoglalását. A legfontosabb ilyen dokumentumokat szövetségünk honlapján tettük közzé.

Az átfogó érdekvédelmi tevékenység részleteiről bizottságunk több alkalommal beszámolt a választmánynak, ill. az elnökségnek, ahogyan munkánk környezetének alakulásáról, a lehetséges rövid és hosszabb távú stratégiákról szintén több egyeztető megbeszélésre került sor.

Szorító körülmények

Az egyedi ügyek csoportjából szívem szerint minden esetet kiemelnék, hiszen mint cseppben a tenger, ezekben mutatkoznak meg szakmánk belső viszonyainak olykor drámaian igazságtalan és megalázó jelenségei. Az ÉB-hez érkezett panaszok mellett az egyedi ügyek súlyát ebben a ciklusban saját bőrünkön is megtapasztalhattuk. Egyik, az előző küldöttgyűlésen aktív újságíróként megválasztott tagunk például pályamódosításra, s így az ÉB-ben végzett társadalmi munkája feladására kényszerült. Így sor került a tartalék tagok mozgósítására is.

Az egyedi ügyek mindegyikéből kiviláglott az, amit kisebb-nagyobb mértékben mindannyian nap mint nap érzékelünk, nevezetesen: az újságírói munka és egzisztenciális biztonság tágabb keretei (sajnálatos összhangban a médián kívül is meghatározó erejű, markáns trendekkel) az elmúlt ciklus éveiben tovább romlottak.

A bizottság elé került ügyekben mindenkor igyekeztünk tárgyilagosan, minden érintett álláspontját megismerve, tapintatosan, de azért az eredményességet sem kockáztatva eljárni. Külön köszönet illeti az egyedi ügyek érzékeny kezelésében végzett, néha szinte sziszifuszinak tűnő munkájáért bizottságunk helyettes elnökét, Móza Katalint, és Rátesi Margitot, az ÉB titkárát.

Az elmúlt ciklusban az ÉB húsz alkalommal ülésezett, ebből kétszer nem voltunk elegen a határozathozatalhoz. Itt jegyzem meg, hogy az ÉB létszámának a leutóbbi küldöttgyűlésen elhatározott csökkentése (húszról tíz főre) nem szolgálta a hatékonyságot. Az Érdekvédelmi Bizottság társadalmi munkában tevékenykedik, s a tapasztalat szerint előnyösebb volt a feladatok szélesebb elosztását megengedő tágabb keret. Ezért a korábbi húszas létszám visszaállítását javasoljuk a küldöttgyűlésnek.

A konkrét ügyek egyes tagokhoz történő delegálásával bizottságunk arra törekedett, hogy az ülések közötti időszakban is folyamatos legyen a munka. 2005-ben ezért esetileg határoztuk meg az ülések rendjét, az aktuális feladatokhoz igazítva az összejöveteleket. Mivel egyes tagok úgy vélték, előre meghatározott időpont híján nem tudják programjukba illeszteni a megbeszéléseket, 2006-tól a testület visszatért a havi ülésezéshez. A tagok szabadidejének és a problémák (értelemszerűen előre nem tervezhető) felmerülésének összehangolása, az esetlegesen megemelt létszám mellett is ügyszerető rugalmasságot igényel majd a most megválasztandó érdekvédelmi bizottság tagjaitól.

Gyalázatos gyalázkodás

Az ÉB több mint félszáz konkrét panaszt tárgyalt, emellett telefonon, ill. e-mailben további mintegy 80, viszonylag egyszerűen rendezhető érdekvédelmi kérdésre válaszolt. Néha egyetlen levélváltással felelni tudunk a felvetett kérdésekre, illetve ügyének önálló intézését érdemben segítő munícióval láthattuk el az érdeksérelmet szenvedett kollégát. Más ügyekben viszont csak hosszas „nyomozással” lehetett fellelni az újságíró érdekeit sértő céget és pontosítani az érdekvédelmi panasz lényeges körülményeit. Volt olyan esetünk, amelyben az ÉB összesen 86 tájékozódó levelet küldött szét az ügyben érintetteknek.

Alapszabályunk szerint az ÉB csakis a kollégák konkrét megkeresése alapján vesz napirendjére ügyeket: ennek híján akkor is következetesen tartózkodik a beavatkozástól, ha egy-egy nyilvánvaló érdeksérelem körbejárja a teljes médiát. Ilyen értelemben az ÉB önállóan nem „szakmapolitizál” – akkor sem, ha egy-egy combosabb nyilvános állásfoglalással látványosan „fényezhetné” a bizottság megítélését. Ugyanakkor természetesen testületileg a kollégák mellé áll minden olyan esetben, amelyekben a MÚOSZ elnöksége vagy választmánya szövetségi állásfoglalás kiadását tartja szükségesnek. Ebben a körben külön is szeretném aláhúzni: a bizottság mint testület, és egyénileg minden tagja határozottan elítéli, ha újságírót munkája jog- és szakszerű végzésében akadályoznak, alaptalanul megvádolnak, megfenyegetnek, testileg bántalmaznak, érzelmi vagy politikai nyomás alá helyeznek, személyes adataival visszaélnek.
Az ilyen megnyilvánulások nem tűrhetők, visszaszorításuk szövetségünk egészének egyik legfontosabb, az ÉB-t is beleértve összehangolt fellépést kívánó feldata.

A papír besegít

A korábbiakhoz hasonlóan az ÉB-hez érkezett érdeksérelmi esetek mintegy 60 százalékában a honorárium meg nem fizetése, ill. a kifizetés irracionális halogatása volt a panasz tárgya.

Figyelemreméltó, hogy amikor volt írásos szerződés az újságíró és a médiacég között, sikerült érvényesíteni az újságíró igényét. Még érdekesebb azonban, hogy a „honoráriumos” esetek mindössze 10 százaléka volt ilyen: több mint egy évtized tonnányi keserű tapasztalata ellenére még mindig hajlandók vagyunk „hozomra” dolgozni és szívesen takarítjuk meg az előkészítő papírmunkát, a feltételek rögzítését. Több olyan esettel találkoztunk, amikor a közlésre felajánlott anyagot a médiacég a javadalmazás előzetes egyeztetése nélkül használta fel – és a körülmények tisztázatlanságára hivatkozva nem fizetett.

Tapasztalatunk szerint a méret igenis számít: bár volt dolgunk nagy médiacéggel is, kedvező jel, hogy kevesebb a korábbinál. Ugyanakkor a kicsik között akadt már-már notórius „nemfizető” – és olyan újságíró, aki egy jó szóra bizalmat szavazott neki. Az ÉB felszólítására a nemfizetésre inkább hajlamos kisebb cégek is szinte mindig mutattak fizetési szándékot, és zömükben eleget is tettek kötelezettségüknek, de azt várták, hogy a kolléga számlát adjon.

A feltételek előzetes egyeztetése az újságíró dolga is: egyik félnek sem mindegy, hogy a munka ellenértékét alvállakozói szerződés, megbízási szerződés vagy éppen az EKHO keretében számolják el. Márpedig alkalmi, eseti közreműködésnél mindhárom lehetőség nyitva áll. Annak érdekében, hogy szövetségünk tagjai a dolgokat rövidre zárva önállóan (és így még gyorsabban) eljárhassanak ügyeikben, jogász és pénzügyi szakértőkből mérsékelt díjazás ellenében a MÚOSZ tagjainak rendelkezésre álló szakértői kört szerveztünk.

Kreatív szerkesztés

A panaszok mintegy negyede a szerzői jogok megsértésével volt kapcsolatos. Leggyakrabban fotós kollégáinkat éri ilyen sérelem: a fotós engedélye, az ellenérték előzetes megbeszélése és a szerző nevének feltüntetése nélkül közlik képeiket. Néhány kiadó „természetesnek” tekinti, hogy a nyomtatott lap számára készült és akként kifizetett cikket honlapján is közzétegye, holott erről szóló egyezség (azaz a szerző hozzájárulása és külön díjazása) nélkül erre nem jogosult. Van olyan médiacég, amely az egyszeri honorba nagy ártatlanul úgy „érti bele” a cikkek, képek, rádió- vagy tévéműsorok többszöri felhasználásának lehetőségét, hogy saját archívumában előzékenyen mindjárt el is raktározza mások szerzői műveit: az érintettek tudta és engedélye nélkül. Mások „ha már úgy is ott vagy” és „csak néhány kattintás” alapon a cikkírótól helyszíni fotót is elvárnak – ingyenes ráadásként. Nehezebben megfogható (egyszersmind elgondolkodtató) az egyes cégeknél megfigyelhető „kreatív szerkesztés”, amelynek során az A magazin számára rendelt munka (vagy annak zanzásítotótt töredéke), ill. egy-egy kép kisvártatva a B magazinban is megjelenik.

Kölcsönös korrektség

Az esetek fennmaradó része részben a MÚOSZ szerepének félreértelmezésére utal. Vannak, akik azt várják a szövetségtől, s így az ÉB-től is, hogy „hasson oda” — valami módon érje el, hogy a médiacég mégis tovább foglalkoztassa a kollégát, adja ki a lapot, működtesse a műsort, stb. Erre nincs, nem is lehet mód: a személyi, ill. az orgánumok sorsát meghatározó gazdasági döntések az adott médium tulajdonosát illetik. Ideje szembenézni azzal, hogy a magyar média (más országok sajtójához hasonlóan) igenis piaci alapon működik. Abba, hogy a médiacég mit és meddig finanszíroz, kit és meddig foglalkoztat, hatóság, szervezet, szakszervezet, egyesület, bizottság nem szólhat bele. Abba viszont igen, hogy ha foglalkoztatja, akkor milyen körülmények és feltételek mellett, vajon az elvégzett munkát becsületesen használja-e föl, halogatás, vita nélkül kifizeti-e ami jár, s esetleges búcsú esetén tiszteletben tartja-e az elbocsátott jogait. A mostani küldöttgyűlésen megválasztandó Érdekvédelmi Bizottságnak még sok ilyen feladata lesz.

Végül a legszomorúbb, a „néma” esetekről.
Tudjuk, hogy az érdeksérelmeknek csupán egy része kerül az ÉB elé. Sajnos nem azért, mert a gond magától elsimul. Hadd hangsúlyozzam tehát: a lemondó legyintés sem személyes ügyeinket, sem a szakma ügyét nem viszi előre. Érdeksérelmük megfogalmazásához többnyire azok veszik a fáradtságot, akiknél már végképp betelt a pohár. Bár az ÉB eljárása a tárgyilagos helyzetfelmérés miatt hosszadalmasnak tűnhet, a „panaszkodást” pedig sokan restellik, mégis szeretnék minden kollégát bíztatni: ha szüksége van rá, vegye igénybe az ÉB segítségét. Aligha javíthatunk a körülményeinken azzal, ha a partner inkorrektségéért egy gátlástalanságot elszenvedő újságíró süti le a szemét.

Megelőzés, megegyezés

A MÚOSZ választott testületeként az ÉB igyekezett segíteni, és a jövőben is sokat segíthet a felek közötti korrekt viszonyok formálásában, erősítésében, finomításában. A lényeg, vagyis az újságírók egzisztenciális biztonsága, azonban nem kis részt azon múlik, hogy a maguk a kollégák is tisztában legyenek jogaikkal, lehetőségeikkel (és persze kötelezettségeikkel), ezzel is megelőzve a a konfliktusok elmérgesedését. A vita mindig jobb keret, mint a veszekedés. Az ÉB egyik legfontosabb feladata, hogy érdekeik önálló képviseletében szintén támogassa az újságírókat.

Az elmúlt ciklus lényeges tapasztalata az eszmecserék haszna és a példák ereje: az Európai Újságírók Szövetsége jóvoltából a Budapesten és másutt megrendezett újságírókonferenciákon) megismerhettük részben a miénkhez hasonló, részben már kiforrottabb viszonyok között működő újságíróknak nemcsak a problémáit, hanem érdekvédelmi és tárgyalási stratégiáit is. Türelem és következetesség, reális cél és racionális érvelés, legfőképp pedig szolidaritás: csodák ugyanis máshol sincsenek. Szívós kitartással viszont mindig kiküzdhető legalább egy kicsivel jobb tárgyalási pozíció, magasabb honor, több fizetés, hosszabb távú biztonság. Az érdekvédelem és érdekérvényesítés folytonosságának bázisát jelentő részsikerek a mi szakmánkat mostanában sújtó válságos helyzetekben különösen értékesek.

Végezetül köszönöm a MÚOSZ előző küldöttgyűlésétől az Érdekvédelmi Bizottság vezetésére kapott megtisztelő megbizatást, s a bizottság minden tagjának és titkárának a 2004 és 2007 közötti ciklusban végzett közös munkát.